8. A szociális piacgazdaság határai

Előadók: Herczog Mária, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagja, az Eszterházy Károly Főiskola egyetemi docense, a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület elnöke, Adler Judit, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője, az MKT Foglalkoztatási Szakosztályának elnökségi tagja, valamint Simonovits András, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Vitavezető: Halm Tamás, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára.

Get the Flash Player to see this player.

A beszélgetés főbb témái

·       Mikor mondhatjuk, hogy egy országban hatásos és hatékony a szociális ellátórendszer?

·      Lehet-e közmegegyezés abban, kiket támogasson a közösség, és miért? Elvárhat-e bármit is cserében a közösség a támogatások kedvezményezettjeitől?

·       Sokat vagy keveset költ-e az állam szociális ügyekre? Hogyan néz ez ki nemzetközi összehasonlításban?

·       Ez a nagyobb magyarországi költés nagyobb szociális biztonságot eredményez?

·       Igaz-e az, hogy túlzott szociális ellátások ellene hatnak a munkába állásnak, a foglalkoztatásnak?

·      Elfogadva, hogy a magyar gazdaság, sőt a magyar társadalom legfőbb gondja a foglalkoztatás alacsony színvonala, kedvezőnek minősíthető-e, hogy a gyermekgondozási időt lerövidítették?

·       Milyen követelményeknek kell megfelelnie egy „ideális”, de legalább egy „jó” nyugdíjrendszernek?

·       Mi az a generációk közötti szolidaritás?

·       Melyek a magyar nyugdíjrendszer legfőbb feszültségpontjai?

·       Megoldást jelent-e a nyugdíjkorhatár emelése?

·      Milyen érvek szólnak a nyugdíjasok (tovább-) foglalkoztatása mellett és ellen? Nem növeli ez a fiatalabbak munkanélküliségét?

·       Mennyiben váltotta be a magán-nyugdíjpénztárak rendszere a hozzá fűzött reményeket? Nem túl drága ez az országnak?